- elveszett -
Egyszerű a képlet, mondták sokan a választások előtt-közben, most ébredezés.
Valami olyasmivel kellett szembesüljek ma délután, ami váratlan és igazán sokkoló. Nem tudom, összefügg-e a választásokkal, max annyiban, hogy békésen és felhőtlenül indítottam a közös délutánunkat a 10éves forma gyerekemmel. Ok, legyünk őszinték, eddig sem féltem, ha parkba indultam.
Roller trükköket kellett gyakorolni- nyilván nem nekem, én véleményeztem csak sikerült vagy serm a videó alapján a tökéletes kivitelezés? Mikor minden elégedettséggel zárult, elindultunk a nagy rollerpályára, ami mai napon szokatlanul üres volt. Egy lélek sem. Oké, van idő még 1ül csapatni és majd tetszelegni a később érkező barátoknak. Csak nem jöttek. Helyettük mások. 2 feketébe öltözött fiú, tinédzserek. Leültek a pálya kellős közepére rágcsával és italokkal, jármű nélkül- előadás kezdődik itt. Fiam elhalad mellettük, látom mond valamit a fiú és mutogat utána. Mivel a pálya másik oldalán ültem nem hallottam a fiút - fiam mondja: "gyere inni bátyám!" Még egy kör és ki akarja venni alóla a rollert. Rákérdezek a távolból: Van valami probléma?-ha nincs, hagyd a gyereket rollerozni!
Nincs probléma, de húzzunk inkább a másik pályára és még itt vagytok, odamenjek és segítsek?-kérdések.
Nah, igen. Ezzel a betegséggel az oldalamon nem szállhattam harcba 2 erőben lévő fiatallal szembe. Botom sem volt nálam. Soha! Sosem!! futamodtam meg, bármilyen nálam erősebb entitással szembeszálltam ezelőtt, de gyerek mellett most először ért ilyen támadás.

Lesokkolt.

Elmentünk 'csendben', fiam még erősködött, de figyelmeztettem nem tudlak megvédeni, kérlek hallgass. Ahogy elsétáltunk, a dühöm egyre dagadt, ezért felhívtam a segélyhívót. Ilyen esetben kérhetek-számíthatok bármi segítségre vagy engedjem el? A diszpécser nő majdnem felnevetett, amikor említettem a 2tinédzsert, szóval mondtam azt is, hogy diagnosztizáltan sclerosis multiplex-es vagyok, nem tudom megvédeni magunkat. Legnagyobb sajnálatomra. Bassza meg....feltör a régi harcos önmagam. Sosem féltem ilyen konfliktusos helyzetekben és most tényleg, 2 tinédzser miatt?!?!

Ezt még fel kell dolgoznom. A diszpécser megértő volt, kapcsolt is a rendőrséghez, miután felvette az adataimat. A járőr kijött 15percen belül, felhívtak, leírtam az öltözetüket és kértem, ne kelljen azonosítanom őket, mivel a környéken lakunk-nem tudnék elfutni. Félelem-félelem. Mikor minden felszabadulni látszik és maradást csicsereg a fülembe. Csalódást érzek. Nem akarnék ebbe semmit belemagyarázni, szóval itt és most be is fejezem a megfejtést. A rendőrök kijöttek és igazoltatták őket-távolból néztük az érkezésüket, majd hazamentünk. Ráadásként egy másik anyuka említette a megfigyelésre szolgáló játszótéren, hogy tegnap hasonló probléma volt, feketébe öltözött tinédzserek késsel fenyegettek gyerekeket. 

+1 Skóciában élő nővérem azt mondja, náluk és máshol a UK-ben és a világban is sok a gond a 12-17éves kor közötti fiatal fiúkkal/ lányokkal. Covid-era lenne? Erre még nem figyeltem fel a nagy eufória közepette. Amúgy sem kerestem. Szülőként látod-e a felelőssséged ebben? Én fogom-e látni?!?

Fotó: Adolescence/Netflix

Nem könnyen kezdek bele ebbe a bejegyzésbe-sem. A kezem is rohadtul gyenge. A mai nap viszont szolgált annyi tanulsággal, hogy tovább fűzzem a fonalát a Hoponoponak. Az elmúlt 10 napban meditálás, 2 nap maradt ki és teljeséggel érezhető a különbség azokon a napokon. Reggeli időre programoztam a meditációt, így egész nap figyelhetem a hatását magamon. Mindkét alkalommal az önhitt időtakarékosság állta útját a beteljesülésnek vagy inkább haladásnak. Képek és felismerések vezetnek, és most már én próbálom magam elkapni, kézen fogni és nem várni. (zene közben: James Blake: I had a dream she took my hand) Ez is egy szinkronicitás. 

Haladjunk, mondom én. Azt azért tudd, hogy 5x annyi erőfeszítésembe kerül ezt leírni, mint mondjuk 1 egészséges embernek. Ezért a sok számjegy, és tetszik is.

Napi rutin kialakult. Kora reggel balance tai-chi 15p, kb 9kor meditáció, majd napi foglalatosság és estefelé láberősítés. Test-lélek-szellem - valószínűsítem a kéz kimaradt, de ezt majd máskor. Kbaszott unalmas, fárasztó és rohadtul magányos is állandóan önmagad körül keringeni. 

I love you 2
Belekezdtem valami egészen másba, váratlanul. "A szükség nagy Úr" Lehet negatívnak definiálni (a mondást-szerk.), én mondom: ez most váratlan jót hozott. Ööö...kezdeti nehézségekkel, igen. A szükség arra vitt, hogy letegyem a cigit. Akartam, és újra akartam, de nem jött a flow na de MOST. Szörnyű elvonási tünetek jelentkeztek, szinte azonnal. Eddig csak hallgattam a függőségről podcasteket, főként az alkoholt és drogokat említik. Rácáfolt az első pár nap és hét élménye, mennyire erős függés tud lenni cigarettától is. Nálam tuti. Lettek: alvásnehézségek, fejfájás szinte azonnal, sírás-sírás, mellkas fájdalom, hasfájás, dekoncetrált állapotok. Most kitartó leszek. Legalább ezért büszke lehetek magamra minden áldott nap. Megyek tovább...

Fotó: Flóra in Berlin

Essünk túl a bevezetőn, ami egy rövid összefoglalót takar-csak hogy erősítsem a következetességem most és mindörökké...ébren. Bemer terápia 5napig tartott, mert a gépet a kontaktom nem tudta itt hagyni, ígéret van a jövőbeni együttműködésre, de ugye nem nyughattam ezért belevágtam valami másba. Családállításról kell itt beszéljek mégis...már meg sem lepődök az önellentmondásomon, és próbálkozni ér, ugye?! Mindig!

A férfi vonalon kellett nyomozást indítanom, saját elhatározásból és némi baráti ráhatással és segítséggel, ahogy előzőleg már említést is tettem erről.
-A terapeutám már barátomnak tekintem.-
Az ember nem gondolná hová repíti a morfogenetikus mező az energiákat, hogy a magzati időre fogunk-e visszatérni, csak sejteni véltük. Ott még eddig nem jártunk és nem kerülhettük ki, kellettek a felismerések és a könyörtelen szembenézések. Sosem az lesz, amire készülsz fejben-csak mondom. Szerintem azzal sem mondok újat, hogy volt mit kioldani. OLD-an-i. Milyen szép szójáték, ha feltételezhetjük ennek a szónak az eredetét, és a germán nyelvcsoportból származtatjuk(?). Szép-szép, igen - mindaddig míg engedsz az égető tűznek, hogy belülről perzseljen fel. Az állítást követő napok, hetek is telhetnek nagy amplitudójú érzelem megnyilvánulásokkal. Nekem a sírás rendszeres, rámtör, egy-egy pillanat megérint egy illat, egy emlék, egy fénycsík épp úgy esik a parkettán, hogy elindul az emlékezés és engedem. Kínosabb, ha a tömegközlekedés közben ér utól az old-ás, ilyenkor igyekszem nem feltünően, de engedni az érzéseimnek - mert muszáj. Itt röviden egy régi történet: mikor Berlinbe költöztem és éppen nem bringával közlekedtem, feltűnt pár hónap után, hogy nem látok síró embert az utcákon. Most már Budapesten sem. Zárójel bezárva.
Szenvedés, szétesés, zavarodottság, úton levés, meg nem érkezés és csapongáscsapongás. Ezt az állapotom kell(ett) megszüntessem és pozitívan megtámogatnom a lelki munkát, és no lám-no lám lettek eszközeim. Nincs telihold, sem újhold, de víznapot tartok. Ha erős leszek rögtön 3at is. Tisztuljon a testem is a mérgektől. Majd eszembe jutott, hogy régóta tervezem a Hoponopo meditáció aktív bevetését. Ma szinte rohantam haza a 10-20perces szociális bevetésem után, éreztem: Itt az idő! Annyira szétfeszített a félelem és ellenkezés mindennemű "kintlét" iránt, hogy ezt már nem hagyhattam. A lábamban jelentkező lassításról nem is beszélve.
Bevált. A mai napra biztosan.

Az étkezés reform szintúgy motoszkál a fejemben pár hete, több figyelmet követel. Legtöbbször a keto diétát olvasom vissza SM oldalakon, dícsérően beszélnek róla. Talán-talán képes leszek rá, de előtte ráhangolódás és konzultáció önnön magammal.

Folyt.köv.

Fotó: Raisini

-Az első hang a kottán, talán a legfontosabb mérője az aktivitásodnak a jelened jövőbeli kibontakozásában.

Első 24h Bemer matrac/sál alkalmazása után vagyok. Napi 3x 3-4óra különbséggel rezegtettem csodás testem és van pozitív megélésem ezzel kapcsolatban. Adódott egy lehetőség, hogy jó áron béreljem, erre orvosi tanácsra lecsaptam és azóta peregnek a percek a gépen és a tudatos megéléseim az utcán, figyelve az érzetekre.
Röviden: határozottan könnyebbnek érzem a lábam, nincs az ólómsúly-érzés, de semmi csoda, a lábam ugyanúgy húzom és merev. A lábfejem talán nem löttyed le annyira, könnyebbnek érzem a nyújtást. (Tai-chi örök, tudod!) Van 3 előre szerkesztett program, amik a fokozatokat jelentik. Lazító, lazító-energetizáló, energetizáló és mindezek a test-mélységeire ható sugarakat is jelentik. Én a legutolsót tegnap P2-ben nyomtam 16perc, este 7kor, mégsem tudtam elaludni 10kor. Van "altató" programja is, az az egyéniben előre beállítva, viszont nem volt éhségem már erre, a testem ezt jelezte. Szóval könyvvel vigasztalódtam és plusz 10oldal meg is tette a hatását, ks csendes elmélkedéssel megtoldva a konyhában. Kedvenc helyem, az ágyam után.

Holnap pedig családállításra megyek. Fontos állomása lesz a belső utazásomnak, mert a férfi energiákat pengetem meg, a morfogenetikus mező és segítőim által. Hiába vagyok én Nő, a férfi energiákat is kell tudnom egészségesen működtetnem, ez itt a Jin-Jang lecke-olvass utána, kérlek. Sok-sok minden tartozik a férfi energiához, mint pl. "célratörés, a védelem, a logikus gondolkodás és a magabiztosság, felelősségvállalás, melyek a világban való változást és alkotást szolgálják. Az egészséges férfias energia egyensúlyt teremt a cselekvés és a gondoskodás között. " (AI search)

A célratöréssel azért van gondom, mert ha indulok is, valami mindig megakadályoz a sikerben. Nyilván én önmagam ellen teszek, node miért? A védelemmel a lábamon keresztül van érzelmi kapcsolódásom, mert nem érzem magam biztonságban, ha "elindulok". Igen ám, de miért is? Aztán a magabiztosság...ezen már kismilliószor dolgoztam ezelőtt és teszem mindennap, hisz aki SM-vel küzd az tudja, milyen mentális erőt igényel elindulni anélkül, hogy tudnád, megúszod-e a napot esés nélkül, avagy rosszalló/sajnálkozó(!) pillantások nélkül.
Ide kívánkozik az agyonhallgatott reakciója az embereknek, akik rád néznek: de hisz nem is látszik rajtad semmi, jól nézel ki! -Jah, igen. Mert egy helyben állok b+...

Szóóval, lesz miről írnom holnapután is, bár a családállítás eredményeiről azért nem szívesen beszélek itt, mert nagyon személyes, rám szabott megélések és sosem konkrétak. Belső munkák ezek, aki tapasztalta már tudja mivel jár. Nem tudom említettem-e már itt esetleg azt -mert ez talán elmondható-, hogy egy alkalommal a régi kapcsolataimmal dolgoztunk, pasikat engedtem el, régi csalódásokat, rossz emlékeket sikerült ott letennem. Majd hazafelé és utána 1-2 napig MINDEN RENDBEN volt a lábammal. Így, ahogy mondom. Ez volt a leges-legkonkrétabb fizikai tapasztalatom e téren. A többit úgysem mesélem el. Bátorság! Tessék kipróbálni, ha felkeltettem a kíváncsiságod.

Csak az első hangot kell leütni, utána pedig felcsendül a melódia...

+1 észrevétel: férfi energiákról írok és női principium szimbólumot választok. 

Viszem a csomagom (SM), róvom a köröket a hivatalos, jól felépített világunkban és lépten nyomon beleütközöm azon emberekbe, akik a szabályokat képviselni tetszik és bőszen feléd is magasodnak. Kibaszott frusztráló nekem, aki az igazságot ismeri EL csak és csakis azt. Egyszerűen elfelejtett az ember emberként, főként felnőttként kommunikálni. Én tisztelettel fejezem ki a nemtetszésem és akár a kritikámat is azon rendszer iránt, amit éppen képvisel-mert nem életszerű pl.-, de erre a válasz Minden esetben az idegesség és a leteremtés. Magával nem lehet érdemben kommunikálni. - jön is a válasz. Nahát!!! Sírni tudnék ettől, komolyan mondom. Minden napom egy kibaszott harctér, de járjak még lábujjhegyen is, tán még virággal és egyéb finomságokkal érkezzek, ha kérdezni merek. Teljesen szürreális, amit megtapasztalok manapság...és semmi nem működik. Írd és mond, ami hivatalos ügyinézésbe én belekezdtem, azt január óta görgetem. Lettek újabbak: Bemer-terápiára beutaló és időpontfoglalás. Honvéd-kórház neurológiát jártam meg ma. A doktornő nevét inkább nem írom le, mert biztos jó orvos ő, csak ma volt kislány. Ez az én szerencsém, biztosan. A frusztrált tumultus, ez lettünk. Velem együtt. Ja, és hogy el ne felejtsem említeni, ma egy piramisjáték(?) egyik tagja talált meg genetikai gyógyászati termékajánlással. Ingyen van, csak fizesd a közösséghez tartozást xD beszarás-szuper egybeesése ez annak, mit nem szabad. Kaptam videót, beletekertem és hol állt meg? Éppen a nő cseppenti a szájába a cuccot. Felröhögtem. Ugyanis ehhez tartozik egy fontos történet. 2023 decemberében költöztünk új lakásba, első hétvége, bnőm meglátogatott, hozott mindenféle szájba csepegtethető jóságot, amitől én sajnos  sokkot kaptam, fulladoztam, végül a mentő vitt el mindkettőnket. Életre szóló kaland volt. A csepegtetés előtt pedig miről beszélgettünk? A sclerosisról, lehet nekem az a bajom...A jeleket tudni kell olvasni, kéremszépen. Kizárt, hogy csepegtessek. Teljeséggel kizárt.

Annyi érdemi információt sikerült viszont kiszednem a doktornőből ma reggel, hogy a végtag merevedési problémákat gyógyítja a leghatékonyabban a Bemer-terápia. Ez nekem jó hír. Valószínű bérelek is egy gépet 1 hónapra, baráti segítséggel-mert abban még bízhatok, és megírom majd a tapasztalataim. Ha pedig eddig nem olvastál volna: Tai-chi a mindennapjaim jól-létéért felel. Ez nekem szerelem. 
Új tapasztalás pedig az, hogy 3hétig nem volt vitaminom, mert épp beteg voltam, mikor elfogyott, majd nem volt elérhető a kontaktom, azaz a volt tanárom. Nem feketén megy ez, de vele szívesebben találkozom személyesen, hogy pár szóban megvitathassuk az aktuális állapotom. Hátha mond valami újat és hasznosat. ;) Szóval a vitaminhiány kemény lassítást eredményezett, sokszor el is bizonytalanodtam, hogy ez mitől lehet-mi van, ha nem is a vitamin és ez inkább állapotromlás stb.? De NEM. Ez szimplán vitaminhiány volt. Kal-Mag D - recommended (2-3tabletta naponta)

Forrás kép: Machuca

Mivel ez a blog önmagam szabad kifejezésére jött létre, de mégis a Sclerosis Multiplex betegségemmel kapcsolatosan megélt tapasztalataim megosztását is célozza, ezért újabb összefoglaló következik. Sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzés óta, van mit írnom.

Napi kihívás még mindig a lelki jól-létem. Stresszmentesség elérése, megbékélés saját kudarcaimmal vagy inkább nem kudarcnak tekinteni, ha valami nem sikerült úgy, ahogy elképzeltem. Ez lett a legfontosabb, leginkább azután, hogy a munkahelyemen baleset ért és agyrázkódásom lett-a homlokom felszakadt és vérzett. Nem ez volt idén(2025) az egyetlen alkalom, hogy a sürgősségin kötöttem ki. Túléltem, de valami ott megtört és elveszett. Változásra van szükségem, ezért pedig aktívan tennem kell. Helyettem senki ne döntsön, mi is lenne a legjobb nekem. Én akarom újra definiálni önmagam. A lelkem viszont más ütemben követi le az elhatározásaimat, kapkodni pedig már nem ér, ugye!

Szóval napi tai-chi - max 2nap hetente, amit kihagyok, és délutáni izomerősítés comb-felkar, hogy ha legközelebb elesek, akkor tudjak ellen tartani, elkerülve az újabb arcsérülést. A thaichi reggelente a gondolataimat rendezi, belső békét tudok teremteni és a hitemet erősíti, lehetek magabiztos még így is, hogy lassabban közelítek a céljaim felé. Adok időt magamnak. Október 1-jén felmondtam!! Ez ünneplést hozott és sok-sok örömet. A jobb lábam határozottan jobban támogat engem a közlekedésben azóta, de persze a magyar munkáltatók szívatnak. Gondolkodom a külföldre költözésben, újra csak. Meg is jelentek a külföldi, tizen éve nem látott barátaim, akik akár még Szöulig is repítenének engem lasagne-t készíteni, business-business....haha Ha tudnák, hogy nem csak mellrákom volt. Megígértem magamnak erre az évre, hogy több programon fogok részt venni barátokkal és ezzel együtt adagolom egyesével nekik az állapotom. Ez nekem sem könnyű, ezért megválogatom a soron következőt. Érzem ahogy sokkolja őket első hallásra, de mindig rátok hivatkozok, "vagyunk sokan, a te környezetedben talán csak én, légy hálás érte".

Szóval fejben legyünk jól, napi test-, és szellemi gyakorlat, társaság, étkezési reformok. Engem tuti jó irányba lendít a munkahelyváltás. Nagy ugrás, de én akkor is önmagam választom. Mindig és minden nehézséggel együtt.

Szelektáltam ismerősöket-barátokat, akikkel nem érzem a közös töltődést, elvágom a szálakat. Volt-nincs. Köszönöm, áldás utadon. Újra gyakorlom a vezetést, és őszintén szólva ennél nagyobb félelmem most nincs is. Rettenet, hogy milyen érzéseket indít ez el bennem. A kíváncsiságom hajt a megértésben, nem adom fel. Lassan haladok, azt azért megsúgom.

Szóval, az idei évemet a saját örömforrásaim felkutatása jegyében élem. A betegség az van, állapotom szerintem romlik-kivéve az egyensúlyomat és teherbíró képességemet. Továbbra sincs kóros álmosság, sem vizelési gondom -kopkopkop-, ellenben a kezemmel néha még egy szignót is nehezen firkantok le egy délután a papírra. A lábam pedig nagyon is megzavarja az alvási szokásaimat. Kipróbáltam már minden természetest, hogy ez másképp legyen, pl. Remotiv, Sport vitamin, CBD olaj, citromfű tea stb, amint lefekszem a lábamnak sehogysem kényelmes és fájdalmas görcsökkel reagál. Ezt még nyomozom, mert pihentető alvásra nagy szükségem van. Vörös bor tiltólistára került, max rosét vagy fehéret iszom, módjával. Vitaminok vannak, húst nagy ritkán kívánom, gyümölcsök drágák, zöldségek méginkább, de nyilván próbálom tartani az egyensúlyt, fizetés emelés nélkül is. Jön a főzelékek, krémlevesek szezonja, és imádom.

Szerintem, fejben legyünk meg. Stabilan. Hitünk ne vesszen el, legyünk magabiztosan esetlenek, mert nincs mit szégyellni! Ez van! és ha én elfogadom, neked kötelességed barátként lekövetni. Ha pedig nem megy és marad a sajnálat, hát köszi azt tartogasd másnak, nincs dolgunk egymással.

Tsók

Mert Újhold volt ez a nap és most összegyűjtöm mindazt, ami ide vezetett. Ciklikusság, a gyengébbek kedvéért. Mindenféle összefüggés nélkül és még így is összeállhat a végére, senki ne lepődjön meg.

A sok érzelemmentes szexben keresett -szülőktől nem kapott- szeretet és elfogadás, érintés. Pótlékok egyszóval. Erőltetett, felesleges megfelelési kényszerek és cselekedetek-diploma, főiskola. Bánom. Majd mi még? Hadd gondolkozzak, ide most akkor beöntés lesz...és eszembe is jut, a legeslegfontosabb! abbahagytam a táncot, az örömokozást magamnak (maszturbáció?), testemnek tetőtől-talpig mondhatni. A zenében elmerültem, inkább feloldódtam sejtszinten és újra definiáltam a saját DNS-em. Pezsegtem! Bármi-nemű, számomra élvezetet nyújtó zenére tudtam ezt az öngyógyító folyamatot művelni. Megszűnt. A gyerek születésével megszűnt. (nem a gyerek hibája-szerk.) Borzasztó az érzés, hogy nem tudom, fogok-e még valaha ugrálni zenére úgy, mint régen? Önfeledten!!! Talán ez a kulcs ehhez a betegséghez...a f@sz se tudja

Letöltöttem egy könyvet, mindamellett, amit olvasok a gyógyító szimbólumokról, ami ijesztően egybecseng a filozófiai könyvemmel, ami a betegségekről értekezik 1 fejezetben. Talán itt találok kiutat, mert amúgy a vitaminokon és tai-chin kívűl a semmi van. Én és én, meg a gyerek.

Bp,2025 01 30

Forrás kép: Marcella Giulia Pace The Colors of the Moon

Családi nap, Sushi party nálam és végre mindenki együtt jókedvűen tölti el idejét. Menni sem nagyon akartak, ami külön jól esett.

Forrás kép: Ben No and The Lowfidelity Space Cadetz project

Nem én leszek az, aki összefoglalja neked ki is David Lynch. Bocs.

Nekem ő egy földi Isten-ség, pontosan egy olyan újabb ember, akivel terveztem 2 szót váltani, de előbb halt meg, mintsem ez sorra kerülhetett volna. Ugyan, mit is hittem...nekik, a Guruknak annyi rajongójuk van-bár én inkább követőnek titulálnám magam-, szóval miért is lett volna más számukra, ha én mondom szemtől-szembe, hogy elismerem és Értem azt, amiről ők beszélnek képek és szavak által? 

Vérzik a szívem. Nem tudom-nem értem, nehéz. Minden motivációm is halott, és még ez is..., hogy Ő is éppen most? Semmi dráma, félre ne érts baszki, de tényleg fáj. Mintha lett volna köztünk Az a bizonyos baráti kapocs, látatlanban is, és ez szól a fejemben: mi egyivásúak vagyunk!

Voltunk.

Köszönöm Mester, hogy kaput nyitottál önmagamhoz. Az emberi valómhoz.

Legyen neked való utad Odaát is, és nyugodtan küldj ihletet az Ébresztésre! ;)

R.I.P.
Bp, 2025 01 17