01.29

Mert Újhold volt ez a nap és most összegyűjtöm mindazt, ami ide vezetett. Ciklikusság, a gyengébbek kedvéért. Mindenféle összefüggés nélkül és még így is összeállhat a végére, senki ne lepődjön meg.

A sok érzelemmentes szexben keresett -szülőktől nem kapott- szeretet és elfogadás, érintés. Pótlékok egyszóval. Erőltetett, felesleges megfelelési kényszerek és cselekedetek-diploma, főiskola. Bánom. Majd mi még? Hadd gondolkozzak, ide most akkor beöntés lesz...és eszembe is jut, a legeslegfontosabb! abbahagytam a táncot, az örömokozást magamnak (maszturbáció?), testemnek tetőtől-talpig mondhatni. A zenében elmerültem, inkább feloldódtam sejtszinten és újra definiáltam a saját DNS-em. Pezsegtem! Bármi-nemű, számomra élvezetet nyújtó zenére tudtam ezt az öngyógyító folyamatot művelni. Megszűnt. A gyerek születésével megszűnt. (nem a gyerek hibája-szerk.) Borzasztó az érzés, hogy nem tudom, fogok-e még valaha ugrálni zenére úgy, mint régen? Önfeledten!!! Talán ez a kulcs ehhez a betegséghez...a f@sz se tudja

Letöltöttem egy könyvet, mindamellett, amit olvasok a gyógyító szimbólumokról, ami ijesztően egybecseng a filozófiai könyvemmel, ami a betegségekről értekezik 1 fejezetben. Talán itt találok kiutat, mert amúgy a vitaminokon és tai-chin kívűl a semmi van. Én és én, meg a gyerek.

Bp,2025 01 30

Forrás kép: Marcella Giulia Pace The Colors of the Moon