2025 október 19

Mivel ez a blog önmagam szabad kifejezésére jött létre, de mégis a Sclerosis Multiplex betegségemmel kapcsolatosan megélt tapasztalataim megosztását is célozza, ezért újabb összefoglaló következik. Sok idő eltelt a legutóbbi bejegyzés óta, van mit írnom.

Napi kihívás még mindig a lelki jól-létem. Stresszmentesség elérése, megbékélés saját kudarcaimmal vagy inkább nem kudarcnak tekinteni, ha valami nem sikerült úgy, ahogy elképzeltem. Ez lett a legfontosabb, leginkább azután, hogy a munkahelyemen baleset ért és agyrázkódásom lett-a homlokom felszakadt és vérzett. Nem ez volt idén(2025) az egyetlen alkalom, hogy a sürgősségin kötöttem ki. Túléltem, de valami ott megtört és elveszett. Változásra van szükségem, ezért pedig aktívan tennem kell. Helyettem senki ne döntsön, mi is lenne a legjobb nekem. Én akarom újra definiálni önmagam. A lelkem viszont más ütemben követi le az elhatározásaimat, kapkodni pedig már nem ér, ugye!

Szóval napi tai-chi - max 2nap hetente, amit kihagyok, és délutáni izomerősítés comb-felkar, hogy ha legközelebb elesek, akkor tudjak ellen tartani, elkerülve az újabb arcsérülést. A thaichi reggelente a gondolataimat rendezi, belső békét tudok teremteni és a hitemet erősíti, lehetek magabiztos még így is, hogy lassabban közelítek a céljaim felé. Adok időt magamnak. Október 1-jén felmondtam!! Ez ünneplést hozott és sok-sok örömet. A jobb lábam határozottan jobban támogat engem a közlekedésben azóta, de persze a magyar munkáltatók szívatnak. Gondolkodom a külföldre költözésben, újra csak. Meg is jelentek a külföldi, tizen éve nem látott barátaim, akik akár még Szöulig is repítenének engem lasagne-t készíteni, business-business....haha Ha tudnák, hogy nem csak mellrákom volt. Megígértem magamnak erre az évre, hogy több programon fogok részt venni barátokkal és ezzel együtt adagolom egyesével nekik az állapotom. Ez nekem sem könnyű, ezért megválogatom a soron következőt. Érzem ahogy sokkolja őket első hallásra, de mindig rátok hivatkozok, "vagyunk sokan, a te környezetedben talán csak én, légy hálás érte".

Szóval fejben legyünk jól, napi test-, és szellemi gyakorlat, társaság, étkezési reformok. Engem tuti jó irányba lendít a munkahelyváltás. Nagy ugrás, de én akkor is önmagam választom. Mindig és minden nehézséggel együtt.

Szelektáltam ismerősöket-barátokat, akikkel nem érzem a közös töltődést, elvágom a szálakat. Volt-nincs. Köszönöm, áldás utadon. Újra gyakorlom a vezetést, és őszintén szólva ennél nagyobb félelmem most nincs is. Rettenet, hogy milyen érzéseket indít ez el bennem. A kíváncsiságom hajt a megértésben, nem adom fel. Lassan haladok, azt azért megsúgom.

Szóval, az idei évemet a saját örömforrásaim felkutatása jegyében élem. A betegség az van, állapotom szerintem romlik-kivéve az egyensúlyomat és teherbíró képességemet. Továbbra sincs kóros álmosság, sem vizelési gondom -kopkopkop-, ellenben a kezemmel néha még egy szignót is nehezen firkantok le egy délután a papírra. A lábam pedig nagyon is megzavarja az alvási szokásaimat. Kipróbáltam már minden természetest, hogy ez másképp legyen, pl. Remotiv, Sport vitamin, CBD olaj, citromfű tea stb, amint lefekszem a lábamnak sehogysem kényelmes és fájdalmas görcsökkel reagál. Ezt még nyomozom, mert pihentető alvásra nagy szükségem van. Vörös bor tiltólistára került, max rosét vagy fehéret iszom, módjával. Vitaminok vannak, húst nagy ritkán kívánom, gyümölcsök drágák, zöldségek méginkább, de nyilván próbálom tartani az egyensúlyt, fizetés emelés nélkül is. Jön a főzelékek, krémlevesek szezonja, és imádom.

Szerintem, fejben legyünk meg. Stabilan. Hitünk ne vesszen el, legyünk magabiztosan esetlenek, mert nincs mit szégyellni! Ez van! és ha én elfogadom, neked kötelességed barátként lekövetni. Ha pedig nem megy és marad a sajnálat, hát köszi azt tartogasd másnak, nincs dolgunk egymással.

Tsók