Hiszed-e...

Elindult a felelősségvállalás-folyam, tessék-lássék, én csinálom. Boncolgatni nem tudom, meddig ér? Tán értelme van-e? És szembe is jött egy film, Stuart Atya, valós történet-"utolsó lehetőség". Hát, Érdemes! -mondom én.

"Megható élmény a szenvedés. A betegség küzdelmei segítettek nekem és másoknak rájönni, hogyan kellett volna mindig és élnünk. Alázatra tanított. Méltóságra, mások tiszteletére. Néha, az olyan embereknek, mint én, hogy egy szélsőséges példát mondjak, szükségük van ezekre a dolgokra, hogy változtathassunk, hogy meghozzuk a döntést, amitől jobb emberré válunk. Hogy azzá váljunk, aminek Isten teremtett, mikor ideküldött" -Stuart Atya szavai

Utolsó mondat, mint szabad akarat: - hogy azzá váljunk, amit mi Isten színe előtt vállaltunk leszületésünk előtt. Ennyi, amit másképp mondanék és nekem megvilágosodás, mégis fájdalom...én tehetek az egészről. Sclerosis multiplex. Köszönjem meg? Kösz, nem. Felejtsünk és gyógyuljunk, én ebben hiszek! - a magam módján.