Van remény

A csontjaimban érzem, van remény. A lábaim ma különösen jól működnek, még talpon vagyok. Más napokhoz képest milliókkal több feladatot el tudtam végezni itthon. Kilométereket nem számoltam, de jöttem mentem, néha úgy éreztem repülök a talaj felett. Mégis mindig a félelem és bizonytalanság volt az első gondolat, tuti elesek. 

Szóval csak szépen lassan, lépésről-lépésre és iszom a vizem és teszem a gyógyulásom felé a lépéseket.

1. 8-10hetes terápiába kezdek a hétvégén, de legkésőbb jövő héten. HKO (Hagyományos kínai orvoslás) -ban lesz részem. Első 3 hétben a fizikai blokkokat kezeli majd a tanárom, utána pedig a lelki blokkokat. Ezt ma telefonon felvázolta. Ugye, érzitek a különbséget, mert én most nagyon. Bizsergek. Ennek persze lehet más oka is-például, hogy ma és tegnap is több elismerést kaptam a másik nemtől. A tegnap reggeli villamoson összekapcsolódott tekintettől még nehezen szabadulok és talán nem is akarok.

2. Étkezés reform! Minél hamarabb a tanáromtól kapott instrukciók alapján

3. Torna, thai-chi. Torna a tanárom által leírtak szerint, utóbbit pedig lehet majd edzővel folytatni -  vagyis a szintet emelni, az egyensúlyt izomzatban is megteremteni. 

+1 extra kényeztetés, a havi 1x-i masszázs, amit szerintem nem fogok tudok kivitelezni, de azért szeretném. Jól esne.