Georgie ⁽³²⁾

Amikor arcul csap az élet, ugye? Sokunkkal megtörtént már. Az én motivációs motorom lefulladt. Az eü vizsgám megint nem felelt meg a nagyérdeműnek. Én kapkodtam el, én nem tudtam mindent bemagolni-tény. Felelősséget vállalnom kell, hisz erről beszélek mindenkinek. Mégis tanácstalan vagyok, hogyan tovább? Változás Kell.

Szóval elindultam. Még szinte fel sem fogtam, hogy szaladt el az út a lábam alatt minden figyelmeztetés nélkül, mert én csak akartam. Nagyon! Hogy kapjak még egy esélyt arra, hogy a magam kezébe vegyem a sorsom és érezzem is, hatással lehetek a saját életemre és…

Kezdjük el. A bármit, de azt is. Lemaradsz, ha itt maradsz! Ezt mondogatom a gyereknek, mikor vásárolunk és a sorok között éppen elveszni készül. Van segítség. Mindig van. Ne maradj le!

de mielőtt felérnék a csúcsra összefoglalok, elmesélem, mi történt az elmúlt 1,5(?) hónapban. Nem olvasom vissza, hol hagytam abba, de határozottan állíthatom, hogy gyűjtöttem tapasztalatokat, amiket érdemes itt sorba vennem. A kezelések egészen mai napig 2hetente történtek, biorezonancia 45perc majd a fülbe pattintott tartóstűkkel távozom.

Elindult a felelősségvállalás-folyam, tessék-lássék, én csinálom. Boncolgatni nem tudom, meddig ér? Tán értelme van-e? És szembe is jött egy film, Stuart Atya, valós történet-"utolsó lehetőség". Hát, Érdemes! -mondom én. "Megható élmény a szenvedés. A betegség küzdelmei segítettek nekem és másoknak rájönni, hogyan kellett volna mindig…