Feketelyuk

Erről is kell írni, mi az, ami mindennap elnyeli a pozitív hozzáállásom. Kendőzetlenül. Ez pedig a menekülésem a gyerekem elöl, akinek nem tudok megfelelni, mert ő nyilván sportos én pedig nem bírok az lenni. Ilyenkor és mindig, belém hasítanak az elképzelt képek a jövőmről, amik láss csodát!-nem valósultak meg. F@szom!! Pont azt vették el tőlem, amire a leginkább vágytam- kiegyensúlyozott Anyjává válni a születendő gyermekemnek, hogy minden olyan közös élményt megadhassak neki, amire én vágytam gyerekként, mindamellett, amit megkaptam -pl sok-sok kirándulás. Kösz, sok lépésben volt akadályoztatva. Ugyan még kitartok, de a '"Macskás-buktatók" már tucatszámba mennek az életemben és mintha ezt nem értené már senki sem a környezetemben. Én sem, és vajon ebből mégis van-e kivezető út számomra vagy sem??ez a legszörnyűbb, hogy többször nem hiszem, mint igen.

Két dolog jut eszembe a fiatalkori múltamból: 1. gyerekként Anyumnak kijeletentettem,hogy én sosem leszek nyugodtabb és lassabb, mindig pörögni fogok-sosem leszek álmos! ha-ha 2. "Engem az Élet nem fog megtörni!"-nagy kijelentések voltak, visszhangoznak bennem,mintha fricskát törnének az orrom alá. Mintha minden a múltból eredne. A kimondott szónak ereje van. HA megfogadtok egy tanácsot tőlem,  akkor ez legyen az: figyeltek erre és tudatosítjátok a kimondottakat!  Mert az ördög nem alszik.

DE! Maradjunk a feketelyuknál, az erő elnyelésénél. Találkoztam a napokban egyik exemmel, ki megszenvedte, hogy velem találkozott akkoriban. Jóó sok éve. Sok embert nem bántottam, de a legkedvesebbet sikerült. Vele egy 10év utáni találkozó megrendítő volt, nekem azért, mert rögtön éreztem a csalódását én másképp öregedtem-hoppá. Neki meg talán ezért. xD Gentleman maradt, sőt-sőt-sőt!, de nem tagadható az első öröm ölelés utáni elfordulás, előre sietés és nagy csend. Ezt nem lehet másképp értelmezni, főként, ha hozzáteszem a kiélezett adóvevőimet. Ez is erővesztő...szóval eldöntöttem: többet, expasikkal nem találkozom. Tényleg nem! -nők nem voltak.

Ez is a lezárást segíti, ha mégoly fájdalmas is, bele kell engednem magam, az érzéseimet. Megöregedtem, már nem vagyok kapós és nekem ez még így is tetszhet! Tetszik magamban pl, hogy a tekintetem elég ahhoz, hogy bizonyos emberek ne érezzék a "hívást". Vége az ingyen büfének. Vége az önbántásnak, vége a végeláthatatlan szeretet kuncsorgásnak. Én vagyok, állok itt minden megélt szarommal együtt, de büszkén és szeretettel telve a fiam iránt. Új idők jönnek, Új szelek fújnak. Próbálok velük haladni, még úgyis, hogy csúnyának érzem magam néha. Ez a sajátom. Enyém.

Jó éjt!