1000 arcnak 1000 útja van

Ez egy olyan mondás, ami egészen 19-20 éves koromra nyúlik vissza, egy cserben hagyott barátnak üzentem -a magam módján bocsánatkérésnek szántam -, azóta ő eltűnt, a mondás pedig rendszeresen visszaköszön lelki munkáim során. Elengedés lesz. Ahogy a bűntudatom próbál bennem kétes érzéseket kelteni az önszeretetet…

A csontjaimban érzem, van remény. A lábaim ma különösen jól működnek, még talpon vagyok. Más napokhoz képest milliókkal több feladatot el tudtam végezni itthon. Kilométereket nem számoltam, de jöttem mentem, néha úgy éreztem repülök a talaj felett. Mégis mindig a félelem és bizonytalanság volt az…