I'm sorry

Essünk túl a bevezetőn, ami egy rövid összefoglalót takar-csak hogy erősítsem a következetességem most és mindörökké...ébren. Bemer terápia 5napig tartott, mert a gépet a kontaktom nem tudta itt hagyni, ígéret van a jövőbeni együttműködésre, de ugye nem nyughattam ezért belevágtam valami másba. Családállításról kell itt beszéljek mégis...már meg sem lepődök az önellentmondásomon, és próbálkozni ér, ugye?! Mindig!

A férfi vonalon kellett nyomozást indítanom, saját elhatározásból és némi baráti ráhatással és segítséggel, ahogy előzőleg már említést is tettem erről.
-A terapeutám már barátomnak tekintem.-
Az ember nem gondolná hová repíti a morfogenetikus mező az energiákat, hogy a magzati időre fogunk-e visszatérni, csak sejteni véltük. Ott még eddig nem jártunk és nem kerülhettük ki, kellettek a felismerések és a könyörtelen szembenézések. Sosem az lesz, amire készülsz fejben-csak mondom. Szerintem azzal sem mondok újat, hogy volt mit kioldani. OLD-an-i. Milyen szép szójáték, ha feltételezhetjük ennek a szónak az eredetét, és a germán nyelvcsoportból származtatjuk(?). Szép-szép, igen - mindaddig míg engedsz az égető tűznek, hogy belülről perzseljen fel. Az állítást követő napok, hetek is telhetnek nagy amplitudójú érzelem megnyilvánulásokkal. Nekem a sírás rendszeres, rámtör, egy-egy pillanat megérint egy illat, egy emlék, egy fénycsík épp úgy esik a parkettán, hogy elindul az emlékezés és engedem. Kínosabb, ha a tömegközlekedés közben ér utól az old-ás, ilyenkor igyekszem nem feltünően, de engedni az érzéseimnek - mert muszáj. Itt röviden egy régi történet: mikor Berlinbe költöztem és éppen nem bringával közlekedtem, feltűnt pár hónap után, hogy nem látok síró embert az utcákon. Most már Budapesten sem. Zárójel bezárva.
Szenvedés, szétesés, zavarodottság, úton levés, meg nem érkezés és csapongáscsapongás. Ezt az állapotom kell(ett) megszüntessem és pozitívan megtámogatnom a lelki munkát, és no lám-no lám lettek eszközeim. Nincs telihold, sem újhold, de víznapot tartok. Ha erős leszek rögtön 3at is. Tisztuljon a testem is a mérgektől. Majd eszembe jutott, hogy régóta tervezem a Hoponopo meditáció aktív bevetését. Ma szinte rohantam haza a 10-20perces szociális bevetésem után, éreztem: Itt az idő! Annyira szétfeszített a félelem és ellenkezés mindennemű "kintlét" iránt, hogy ezt már nem hagyhattam. A lábamban jelentkező lassításról nem is beszélve.
Bevált. A mai napra biztosan.

Az étkezés reform szintúgy motoszkál a fejemben pár hete, több figyelmet követel. Legtöbbször a keto diétát olvasom vissza SM oldalakon, dícsérően beszélnek róla. Talán-talán képes leszek rá, de előtte ráhangolódás és konzultáció önnön magammal.

Folyt.köv.

Fotó: Raisini