I love you

Nem könnyen kezdek bele ebbe a bejegyzésbe-sem. A kezem is rohadtul gyenge. A mai nap viszont szolgált annyi tanulsággal, hogy tovább fűzzem a fonalát a Hoponoponak. Az elmúlt 10 napban meditálás, 2 nap maradt ki és teljeséggel érezhető a különbség azokon a napokon. Reggeli időre programoztam a meditációt, így egész nap figyelhetem a hatását magamon. Mindkét alkalommal az önhitt időtakarékosság állta útját a beteljesülésnek vagy inkább haladásnak. Képek és felismerések vezetnek, és most már én próbálom magam elkapni, kézen fogni és nem várni. (zene közben: James Blake: I had a dream she took my hand) Ez is egy szinkronicitás. 

Haladjunk, mondom én. Azt azért tudd, hogy 5x annyi erőfeszítésembe kerül ezt leírni, mint mondjuk 1 egészséges embernek. Ezért a sok számjegy, és tetszik is.

Napi rutin kialakult. Kora reggel balance tai-chi 15p, kb 9kor meditáció, majd napi foglalatosság és estefelé láberősítés. Test-lélek-szellem - valószínűsítem a kéz kimaradt, de ezt majd máskor. Kbaszott unalmas, fárasztó és rohadtul magányos is állandóan önmagad körül keringeni. 

I love you 2
Belekezdtem valami egészen másba, váratlanul. "A szükség nagy Úr" Lehet negatívnak definiálni (a mondást-szerk.), én mondom: ez most váratlan jót hozott. Ööö...kezdeti nehézségekkel, igen. A szükség arra vitt, hogy letegyem a cigit. Akartam, és újra akartam, de nem jött a flow na de MOST. Szörnyű elvonási tünetek jelentkeztek, szinte azonnal. Eddig csak hallgattam a függőségről podcasteket, főként az alkoholt és drogokat említik. Rácáfolt az első pár nap és hét élménye, mennyire erős függés tud lenni cigarettától is. Nálam tuti. Lettek: alvásnehézségek, fejfájás szinte azonnal, sírás-sírás, mellkas fájdalom, hasfájás, dekoncetrált állapotok. Most kitartó leszek. Legalább ezért büszke lehetek magamra minden áldott nap. Megyek tovább...

Fotó: Flóra in Berlin