volt 1 szó bennem

- elveszett -
Egyszerű a képlet, mondták sokan a választások előtt-közben, most ébredezés.
Valami olyasmivel kellett szembesüljek ma délután, ami váratlan és igazán sokkoló. Nem tudom, összefügg-e a választásokkal, max annyiban, hogy békésen és felhőtlenül indítottam a közös délutánunkat a 10éves forma gyerekemmel. Ok, legyünk őszinték, eddig sem féltem, ha parkba indultam.
Roller trükköket kellett gyakorolni- nyilván nem nekem, én véleményeztem csak sikerült vagy serm a videó alapján a tökéletes kivitelezés? Mikor minden elégedettséggel zárult, elindultunk a nagy rollerpályára, ami mai napon szokatlanul üres volt. Egy lélek sem. Oké, van idő még 1ül csapatni és majd tetszelegni a később érkező barátoknak. Csak nem jöttek. Helyettük mások. 2 feketébe öltözött fiú, tinédzserek. Leültek a pálya kellős közepére rágcsával és italokkal, jármű nélkül- előadás kezdődik itt. Fiam elhalad mellettük, látom mond valamit a fiú és mutogat utána. Mivel a pálya másik oldalán ültem nem hallottam a fiút - fiam mondja: "gyere inni bátyám!" Még egy kör és ki akarja venni alóla a rollert. Rákérdezek a távolból: Van valami probléma?-ha nincs, hagyd a gyereket rollerozni!
Nincs probléma, de húzzunk inkább a másik pályára és még itt vagytok, odamenjek és segítsek?-kérdések.
Nah, igen. Ezzel a betegséggel az oldalamon nem szállhattam harcba 2 erőben lévő fiatallal szembe. Botom sem volt nálam. Soha! Sosem!! futamodtam meg, bármilyen nálam erősebb entitással szembeszálltam ezelőtt, de gyerek mellett most először ért ilyen támadás.

Lesokkolt.

Elmentünk 'csendben', fiam még erősködött, de figyelmeztettem nem tudlak megvédeni, kérlek hallgass. Ahogy elsétáltunk, a dühöm egyre dagadt, ezért felhívtam a segélyhívót. Ilyen esetben kérhetek-számíthatok bármi segítségre vagy engedjem el? A diszpécser nő majdnem felnevetett, amikor említettem a 2tinédzsert, szóval mondtam azt is, hogy diagnosztizáltan sclerosis multiplex-es vagyok, nem tudom megvédeni magunkat. Legnagyobb sajnálatomra. Bassza meg....feltör a régi harcos önmagam. Sosem féltem ilyen konfliktusos helyzetekben és most tényleg, 2 tinédzser miatt?!?!

Ezt még fel kell dolgoznom. A diszpécser megértő volt, kapcsolt is a rendőrséghez, miután felvette az adataimat. A járőr kijött 15percen belül, felhívtak, leírtam az öltözetüket és kértem, ne kelljen azonosítanom őket, mivel a környéken lakunk-nem tudnék elfutni. Félelem-félelem. Mikor minden felszabadulni látszik és maradást csicsereg a fülembe. Csalódást érzek. Nem akarnék ebbe semmit belemagyarázni, szóval itt és most be is fejezem a megfejtést. A rendőrök kijöttek és igazoltatták őket-távolból néztük az érkezésüket, majd hazamentünk. Ráadásként egy másik anyuka említette a megfigyelésre szolgáló játszótéren, hogy tegnap hasonló probléma volt, feketébe öltözött tinédzserek késsel fenyegettek gyerekeket. 

+1 Skóciában élő nővérem azt mondja, náluk és máshol a UK-ben és a világban is sok a gond a 12-17éves kor közötti fiatal fiúkkal/ lányokkal. Covid-era lenne? Erre még nem figyeltem fel a nagy eufória közepette. Amúgy sem kerestem. Szülőként látod-e a felelőssséged ebben? Én fogom-e látni?!?

Fotó: Adolescence/Netflix